|
I used to think, one day, we’d tell the story of us
How we met and the sparks flew instantly
And people would say: „They’re the lucky ones”
I used to know my place was the spot next to you
Now, I’m searching the room for an empty seat
‘Cause lately, I don’t even know what page you’re on
Oh, a simple complication
Miscommunications lead to fallout
So many things that I wish you knew
So many walls up, I can’t break through
Now, I’m standin’ alone in a crowded room
And we’re not speakin’
And I’m dyin’ to know
Is it killin’ you like it’s killin’ me? Yeah
I don’t know what to say since the twist of fate
When it all broke down
And the story of us looks a lot like a tragedy now
Next chapter
How’d we end up this way?
See me nervously pulling at my clothes
And trying to look busy
And you’re doin’ your best to avoid me
I’m starting to think, one day
I’ll tell the story of us
How I was losing my mind when I saw you here
But you held your pride like you should’ve held me
Oh, I’m scared to see the ending
Why are we pretending this is nothin’?
I’d tell you I miss you, but I don’t know how
I’ve never heard silence quite this loud
Now, I’m standin’ alone in a crowded room
And we’re not speakin’
And I’m dyin’ to know
Is it killin’ you like it’s killin’ me? Yeah
I don’t know what to say since the twist of fate
When it all broke down
And the story of us looks a lot like a tragedy now
This is lookin’ like a contest
Of who can act like they care less
But I liked it better when you were on my side
The battle’s in your hands now
But I would lay my armor down
If you said you’d rather love than fight
So many things that you wish I knew
But the story of us might be ending soon
Now, I’m standin’ alone in a crowded room
And we’re not speakin’
And I’m dyin’ to know
Is it killin’ you like it’s killin’ me? Yeah
And I don’t know what to say since the twist of fate
When it all broke down
And the story of us
Looks a lot like a tragedy now, now, now
And we’re not speakin’
And I’m dyin’ to know
Is it killin’ you like it’s killin’ me? Yeah
I don’t know what to say since the twist of fate
‘Cause we’re going down
And the story of us looks a lot like a tragedy now
The end |
Régen azt hittem, egy nap majd elmeséljük a történetünket
Hogyan találkoztunk, és hogy szikrázott köztünk a levegő
És az emberek azt mondanák: „Ők aztán szerencsések”
Régen tudtam, hogy a helyem melletted van
Most viszont mindig az üres helyet keresem a teremben
Mert mostanában már azt sem tudom hányadán állsz velem
Ó, egy szimpla bonyodalom
És a félreértések szakításhoz vezettek
Annyi dolog van, amit azt kívánok, bár tudnál
És annyi fal van körülöttem, amit nem tudok áttörni
Most egyedül állok egy zsúfolt teremben
Mert nem beszélünk egymással
És majd meghalok, hogy tudjam
Vajon neked is úgy fáj, mint nekem? Igen
Nem tudom, mit mondhatnék azóta a sorsfordulat óta
Amikor minden darabokra hullott
És a történetünk inkább csak egy tragédiára hasonlít már
Következő fejezet
Hogy juthattunk el idáig?
Látod, ahogy idegesen igazgatom a ruháimat
És próbálok elfoglaltnak tűnni
Te pedig mindent megteszel, hogy elkerülj engem
Kezdem azt hinni, hogy egy nap majd
Elmesélem a történetünket
Ahogy megőrültem, amikor megláttalak itt
De te inkább a büszkeségedbe kapaszkodtál helyettem
Oh, félek látni a végét
Miért tettetjük, hogy ez az egész egy semmiség?
El akarom mondani mennyire hiányzol, de nem tudom hogyan
Sosem hallottam még a csendet ilyen hangosnak
Most egyedül állok egy zsúfolt teremben
Mert nem beszélünk egymással
És majd meghalok, hogy tudjam
Vajon neked is úgy fáj, mint nekem? Igen
Nem tudom, mit mondhatnék azóta a sorsfordulat óta
Amikor minden darabokra hullott
És a történetünk inkább csak egy tragédiára hasonlít már
Kezd versenynek tűnni ez az egész
Hogy kit érdekel a másik kevésbé
Pedig jobban szerettem, amikor az én oldalamon álltál
A csata most a te kezedben van
Mert én már letenném a páncélomat
Ha azt mondanád, inkább szeretnél, mint harcolnál
Annyi dolog van, amit szeretnéd, ha tudnék
De a történetünk talán hamarosan véget ér
Most egyedül állok egy zsúfolt teremben
Mert nem beszélünk egymással
És majd meghalok, hogy tudjam
Vajon neked is úgy fáj, mint nekem? Igen
Nem tudom, mit mondhatnék azóta a sorsfordulat óta
Amikor minden darabokra hullott
És a történetünk
Inkább csak egy tragédiára hasonlít már, már, már
Mert nem beszélünk egymással
És majd meghalok, hogy tudjam
Vajon neked is úgy fáj, mint nekem? Igen
Nem tudom, mit mondhatnék azóta a sorsfordulat óta
Mert darabokra hullunk
És a történetünk inkább csak egy tragédiára hasonlít már
Vége |
