| Ours
|
Miénk
|
|
Elevator buttons and morning air Strangers’ silence Makes me want to take the stairs If you were here, we’d laugh about their vacant stares But right now, my time is theirs Seems like there’s always someone who disapproves They’ll judge it like they know about me and you… |
Lift gombok és hajnali levegő Bár az idegenek csendje miatt Legszívesebben a lépcsőt választanám Ha itt lennél, együtt nevetnénk az üres tekintetükön De egyelőre az övék az időm Úgy tűnik, mindig akad valaki, aki rosszall minket Úgy ítélkeznek, mintha ismernék a kettőnk történetét… |
| Mine
|
Enyém
|
|
Oh-oh, oh-oh Oh-oh, oh-oh You were in college working part time waitin’ tables Left a small town, never looked back I was a flight risk with a fear of falling Wonderin’ why we bother with love If it never lasts… |
Oh-oh, oh-oh Oh-oh, oh-oh Főiskolára jártál, és részmunkaidőben pincérkedtél Elhagytad a kisvárost, és többet vissza se néztél Én viszont kockázatos voltam, féltem a bukástól És azon gondolkodtam, miért törődünk annyit a szerelemmel Ha az úgysem tart örökké… |
| The Story Of Us
|
A Mi Történetünk
|
|
I used to think, one day, we’d tell the story of us How we met and the sparks flew instantly And people would say: „They’re the lucky ones” I used to know my place was the spot next to you Now, I’m searching the room for an empty seat ‘Cause lately, I don’t even know what page you’re on Oh, a simple complication… |
Régen azt hittem, egy nap majd elmeséljük a történetünket Hogyan találkoztunk, és hogy szikrázott köztünk a levegő És az emberek azt mondanák: „Ők aztán szerencsések” Régen tudtam, hogy a helyem melletted van Most viszont mindig az üres helyet keresem a teremben Mert mostanában már azt sem tudom hányadán állsz velem Ó, egy szimpla bonyodalom… |