|
Where I came from there were no hills at all
The land was flat, the highway straight and wide
My brother and I would drive for hours
Like we had years instead of days
Our faces as pale as the dirty snow
Once I knew there was a love divine
Then came a time
I thought it knew me not
Who can forgive forgiveness where forgiveness is not
Only the lamb as white as snow
And the water, it was icy
As it washed over me
And the moon shone above me
Now this dry ground it bears no fruit at all
Only poppies laugh under the crescent moon
The road refuses strangers
The land the seeds we sow
Where might we find the lamb as white as snow
As boys we would go hunting in the woods
To sleep the night shooting out the stars
Now the wolves are every passing stranger
Every face we cannot know
If only a heart could be as white as snow
If only a heart could be as white as snow |
Ahonnan én jöttem ott egyáltalán nem voltak hegyek
A táj lapos volt, az autópálya egyenes és széles
A fivérem és én órákig vezethettünk
Mintha éveink lennének napok helyett
Az arcunk olyan halvány volt, mint a piszkos hó
Régen tudtam, hogy milyen az az isteni szeretet
Aztán jött egy olyan időszak,
Amikor azt hittem nem ismerek olyant
Ki tudja megbocsátani a megbocsátást, ott ahol nincs?
Csak a bárány, ami olyan fehér, mint a hó
És a víz, az jeges volt
Ahogy átmosott rajtam
És a hold ragyogott felettem
Most ez a száraz föld, egyáltalán nem terem gyümölcsöt
Csak a pipacsok nevetgélnek a félhold alatt
Az út visszautasítja az idegeneket
A mezőn ahol magvakat vetettünk
Talán ott megtaláljuk a bárányt, ami olyan fehér, mint a hó
Kisfiúkként vadászni jártunk az erdőbe
Hogy végigaludjuk az éjszakát a hullócsillagokkal
Most a farkasok az elhaladó idegenek
Nem ismerhetünk minden arcot
Bárcsak a szív lenne olyan fehér, mint a hó
Bárcsak a szív lenne olyan fehér, mint a hó |
