|
She came to me one morning
One lonely Sunday morning
Her long hair flowing in the mid-winter wind
I know not how she found me
For in darkness I was walking
And destruction lay around me
From a fight I could not win
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
She asked me name my foes then
I said the need within some men
To fight and kill their brothers
Without thought of love or god
And I begged her give me horses
To trample down my enemies
So eager was my passion
To devour this waste of life
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
But she would not think of battle
That, reduces men to animals
So easy to begin and yet impossible to end
For she the mother of all men
Had counselled me so wisely then
I feared to walk alone again
And asked if she would stay
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
„Oh lady lend your hand,” I cried
„Oh let me rest here at your side”
„Have faith and trust in me,” she said
And filled my heart with life
„There is no strength in numbers
Have no such misconception
But when you need me, be assured I won’t be far away”
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Thus having spoke she turned away
And though I found no words to say
I stood and watched until I saw her black cloak disappear
My labour is no easier
But now I know I’m not alone
I’ll find new heart
Each time I think upon that windy day
And if one day she comes to you
Drink deeply from her words so wise
Take courage from her as your prize
And say hello for me
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh… |
Eljött hozzám egy reggelen
Egy bús vasárnap reggelen
Hosszú haja csak úgy lengett a téli szélben
Nem tudom, hogy találhatott rám
Mivel én sötétségben sétáltam
És pusztulás vett körbe
Egy olyan csatából, amit nem tudtam megnyerni
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Kérte, hogy nevezzem meg az ellenségeimet
Azt mondtam neki: Néhány emberben ott a vágy
Hogy harcoljon és megölje a fivéreit
Nem törődve a szeretettel, vagy Istennel
És könyörögtem neki, hogy adjon pár lovat
Hogy eltiporhassam velük ellenségeimet
Szívemben mohó volt a vágy
Hogy elpusztítsam eme elpazarolt életet
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
De ő nem akart csatára gondolni
Mely állattá változtatja az embert
Mit oly könnyű elkezdeni, mégis lehetetlen befejezni
Mert ő minden ember anyja
Oly bölcs tanácsokkal látott el engem
Ami miatt féltem újból egyedül sétálni
Ezért megkérdeztem, hogy maradna-e még
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
„Oh hölgyem add a kezed” – sírtam
„Oh hadd pihenjek le itt melletted”
„Legyen hited és bízz bennem” – mondta ő
És megtöltötte a szívem élettel
„Az erő nem a többségben rejlik
Ne legyenek ilyen téveszméid
De ha szükséged lenne rám, tudd, hogy nem leszek messze”
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Amint ezt kimondta, elfordult
És bár én nem találtam a szavakat
Csak álltam ott és néztem, míg fekete köpenye el nem tűnt
Bár szenvedésem nem lett könnyebb
De már tudom, hogy nem vagyok egyedül
Mert új szívre lelek
Valahányszor arra a szeles napra gondolok
És ha egy nap hozzád is eljön
Kortyolj bele bölcs szavaiba
És meríts bátorságot belőlük jutalomként
És add át neki üdvözletem
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh
Ahh-ah-ahh-ah-ah-ahh-ah-ah-ahh
Ahh-ah-ah ahh-ah-ah ahh… |
